Természetfotó és Portréfotó

Engedély a fotózáshoz

Miután itthon komoly szakmai vita övezte a Ptk. sajtófotót érintő változásait, többek közt azt, amely engedélyhez kötné nemcsak a felvétel közzétételét, hanem elkészítését is, érdemes utánanéznünk, a világ más országaiban mi az idevágó gyakorlat és jogi szabályozás. Ennek illusztrálására álljon itt két érdekes eset.

Tavaly járta be az internetet az a fotógyűjtemény, amelyben Maciej Dakowicz lengyel fényképész Cardiff éjszakai életét dokumentálta. A részegen hőbörgő briteket megörökítő képsorozat több kiállítást is megért már, sőt nemrég könyv formájában is megjelentette a jó nevű Thames&Hudson kiadó. Bár a fényképek kezdettől fogva kaptak hideget-meleget, a kritizálók leginkább azt fájlalták, hogy a jöttment lengyel negatív képet fest a britekről. A dicstelen pózokban, hézagos öltözékben és felismerhető arcvonásokkal lencsevégre kapott alanyok személyiségi jogai nem okoztak különösebb fennakadást. “Igyekszem nem befolyásolni a helyzetet jelenlétemmel, hogy úgy kapjam el a pillanatot, ahogy megtörténik. Ezért kérdezés nélkül kattintok” – vallja Dakowicz, hozzátéve, ha feszültség adódott, a rendőrök többnyire pártját fogták, mivel az Egyesült Királyságban legális közterületen fényképezni.

Egy másik fotós, Arne Svenson másfél éven keresztül követte manhattani szomszédai életét egy barátjától kapott madárnéző teleobjektívvel. Az így készült képekből néhány hete nyílt kiállítás, és rendesen felborzolta a kedélyeket, főleg az érintettekét. A fotók némelyikén kisgyerekek is szerepelnek; szüleik eljárást indítottak a fotós ellen, a gyerekek biztonságára és magánéletük védelmére hivatkozva. Svenson jogi képviselője szerint a fotózás nem ütközött törvénybe, hiszen az utcáról is látható jeleneteket örökített meg az ablakokon keresztül; a fotós művészi szabadságát pedig az USA alkotmányának első kiegészítése védi. Tény, hogy a képkivágásoknak és -beállításoknak köszönhetően az arcok nem kivehetőek (kivéve a gyerekekét – ezeket a képeket le is vették a kiállításról).

Arne Svenson nem tájékoztatta a lakókat a projektről: “Nem tudták, hogy képek készülnek róluk; otthonom félhomályából fotóztam át az övékébe.” Elmondása szerint csak a kutyák vették észre. ”Az benne van a pakliban, hogy valaki véletlenül megláthat, de hogy másfél éven át figyel egy teleobjektívvel, arra nem számítottam” – dühöngött az egyik szomszéd. “A legmeghittebb, legemberibb pillanatokat kerestem” – magyarázta Svenson. “Remélem, túlteszik magukat a koncepción, és meglátják a képekben a szépséget.”

Szerző: BE 2013-07-03

Forrás: http://foszerkesztokforuma.org

Next Post

Previous Post

Leave a Reply


9 − = nyolc

© 2019 GABÓ Fotó stúdió

Theme by Anders Norén